Kellemest, boldogot!

ünnep: olyan naptári időtartam, amely valamilyen szempontból fontosabb eseménynek, személynek állít emléket és rendszeresen megünneplik. Ilyeténképpen megkülönböztethetünk  vallási, nemzeti és családi ünnepeket.

P - Ha híres leszek és gazdag, akkor is fogsz köszönni nekem?

D - ...

Respect...

Macskazene

6 DRUMMERS - Music For One Highway

Miért vannak a Földön nők?

A Seriff (Damian Young) megmondja a tutifrankót az Egyszerű Emberek c. filmben:

SHERIFF - If he comes back, try to detain him.

MECHANIC - Detain him? And then what?

SHERIFF - And then, I don't know, call me and I'll come and arrest him I guess.

MECHANIC - And in the meantime this French sociopath stabs me and Mike to death.

SHERIFF - Do you want my job?

MECHANIC - No, we don't want your job, we just want a little protection.

SHERIFF - Protection?

MECHANIC - Yeah

SHERIFF - Protection, certainty, assurance, security.

MECHANIC - Yeah? That too I guess.

SHERIFF - You want confidence, a pledge, safety. Guarantee, promises, expectation, consideration, sincerity, selflessness, intimacy, attraction, gentleness, understanding and understanding without words, dependence without resentment. Affection. To belong. Possession. Loss.

MECHANIC - Hey Sheriff, is everything all right at home?

SHERIFF - Why do women exist?

Rave ON!

Majdnem népirtás Gyöngyöspatán! Félj! Sírj!

Félek. Újra és újra lepereg előttem Magyarország legsötétebb korszakának rémképe. Fejek hullanak százával a dögkutakba, idomított farkasok tépik ki várandós anyák féltett kincsét ölük védelméből. Kopjákon torz fájdalomba merevült arcok... vagy valami ilyesmi lehet Gyöngyöspatán, a hírek szerint ott most kacagva arat a halál, elkél a segítség és Európa FOGLALKOZZON MÁR AZ IGAZSÁGTALANSÁGGAL! És Európa, a már jól ismert, eltévesztett ritmusával fel is tolja orrára szemüvegét, szenilisen bólogat. Már megint... Valóban félelmetes. A náci* zombik újra élnek.

Hitlerjugend? Soha többé!

(csonkítsd meg, ha ilyenben gügyög!)

*olyan egyenruhát viselnek, ami másokban riadalmat kelt (index.hu)

Ilona (24) egy aggódó anyuka
Misike még csak 6 hónapos, de láthatóan nagyon élvezi az új kis rugdalózóját. Riadalmat kelt az egész rokonságban. Amióta szoliba járok már nem merek elbóbiskolni sem mellette, attól tartok átvágja a torkomat. Olyan kis élveteg fasiszta feje van a terepszínű kapucniban. Legszívesebben kicserélném egy olyanra, amelyik nem olyan mint ő.

Elolvasom »

Dolly Rambo a Trafik klubban

Olvassátok Twickkk gondolatait, mert magam sem tudtam volna jobban összefogalmazni magamat! (lathatatlansarvar.freeblog.hu 2011.02.11.)

Sok mindenhez lehet hasonlítani, hogy milyen hatásokat vált ki a hallgatóból az, amit egy Dolly Rambo koncerten érezhet a színpadról. Kezdve a karaktereken, át a zenén egészen a szétosztogatott kellékekig, a kisorsolt porszívóig.

Nekem személy szerint olyan érzésem volt a koncertjükön, mint hirtelen ott teremni a Twin Peaks vörösszobájában, ahol valahogy minden máshogy működött, mint máshol: az álmokból, vagy inkább lázálmokból szőtt vörös függönyök előtt gnóm rocky-zott szmokingban, az óriás visszafelé játszva beszélt, a kávé gumiként nyúlott ki a csészéből, majd egy pillanat múlva a padlóra löttyent.

De eszembe jutott az óvodában töltött első napom is: a furcsa szagokkal teli terem, az ovistársak a leukoplaszttal leragasztott szemüvegeikkel, a sárgászöld takonybuborékok az orraikban, az összekapott "föle" a műanyag poharak kakaójának tetején, vagy az olykor ostoba, máskor kedves gyerekmondókák.

A Dolly Rambo, mint jelenség ugyanilyen groteszk elemek válogatatlan keveredése. Ezért alakul ki belőle olyan különös dimenzió, amilyenhez egy felnőtt szinte nem tud viszonyulni anélkül, hogy zavarba ne jönne. Bizonyám! Megszoktuk, hogy amit észlelünk, látunk, hallunk, szagolunk, azt tapasztalataink és ismereteink alapján azonosítani tudjuk és többnyire biztonságban elhelyezni is – tudatunk értékrendjének, kategóriáinak polcain. A Dolly Rambót nem tudjuk! Ezért nevetünk, kacagunk, szörnyülködünk, esetleg szenvtelenül toporgunk, vagy a fülünket piszkálva kapaszkodunk azokba az elemekbe, amelyek legalább biztosak, például, hogy fájnak a hamis hangok. Olyan is akad persze bőven, aki megijed, sőt olyan is, aki azt hiszi, egy zenekart, egy bűnrossz zenekart hall épp.

Kár lenne túlmisztifikálni a Dolly Rambo célját, vagy jelentőségét. Beszélgetve velük, egyértelművé vált a számomra, hogy a performanszcsapat tagjai maguk is épp ezt a bizonytalanságot szeretik az egészben. Azt ahogy saját maguk reagálnak, és azt, ahogy a közönségük reagál erre a bizonytalanságra (Te mit látsz a felhőben?). Azt mondják, ők sosem nevetnek a koncertjeiken, de a közönség szinte mindig, és ezt egyáltalán nem veszik rossz néven. (...)

És valóban, a pénteki koncert számunkra is valami egészen különleges alkalom volt. Köszönet és hála érte Dolly Rambo!

Rajzolj pandát, zsiráfot, bármit!

ÍGY RAJZOLJ PANDÁT!

ÍGY RAJZOLJ ZSIRÁFOT!

És sose feledd:

The Way of the Dassie:

1. Don't speak what is not true.
2. Don't take what is not offered.
3. Don't be a pervert.
4. Practise to be psychic
5. Don't kill anyone or anything*
*this includes paying someone to kill someone or something for you

Háború a Mennyben

Amit nagyon várunk idén (világvége előtt egy esztendővel) az a Raveonettes új albuma, ami Raven in the Grave címmel jelenik meg április elején.
Már maga az a tény is forrásponton tartja a várakozást, hogy néhány dal Josh Homme stúdiójában lett felvéve, pláne Sue és Sharin kommentje, miszerint az új anyag sivár, depresszív és gyönyörűséges lett. Olyan, amitől szétrobban az agyad.

"It's bleak, depressing and beautiful! It's one of those albums that makes you wanna blow your brains out:) Have a wonderful day"

És tényleg... a War in Heaven után az ember nem a tavaszt várja, csak valami véget nem érő novembert, amikor úgy követik egymást a napok mint ahogy a földet lapátolják lassan egy holló sírjára. Szép napot.

Noise Night Losers

Noise Night Life. Életemben nem találkoztam még ezzel a névvel, remélem a szombat esti WestBalkán tragédia után erre lehetőségem sem lesz.

A Noise bulikról annyit azért érdemes tudni, hogy megcélzott közönségük a szellemi érés előtt de a nemi érés után lévő 14-15 éves fiatal massza, akik között a kohéziót a nemi gerjedelem kielégítése vagy az ennek hiányából eredő frusztráció jelenti + a bebaszás (partidrog itt még nem annyira, az elsumákolt bérletpénzből csak olcsó piára futja). Röviden, teljesen átlagos sajátságok nélküli fiatalokról beszélünk, illetve ennek a csoportnak egy két számmal nagyobb változatáról, a 18-20 éves lúzerekről.

Árnyaltabb képalkotáshoz érdemes megnézni bármelyik felvételt a jútyubon, igen varázslatos időutazásban lesz részünk. A videók elrepítenek bennünket a 90-es évekbe, amikor is az elektronikus zene legalja született. Akkoriban egy bulihoz elég volt egy stroboszkóp, két művelődési házból leselejtezett nagy láda és persze valagukat fehér sztreccsbe gyömöszölő kiskurvák (a 70-es évek presszótündéreinek modernebb vátozatai).

Nos, a régi recepthez a NNL zenebohóca, Kecskés Tomi sem nyúlt, szinte érintetlenül emelt át mindent napjainkba. Megmosolyogni való amikor mindehhez az 'underground' jelzőt igyekszik hozzáilleszteni, teljes a képzavar ennek a véglénynek a fejében.

Na de... Hihetetlen, ami húsz évvel ezelőtt nagy számnak számított az infrastruktúra szempontjából elmarasztalt településeken (se mozi, se vonat, busz is ritkán), az a belvárosban ütni tud napjainkban. Hát ennyire zenei korhadéklakó egy mostani fiatal? Amikor már nem kell kamionsofőr ismerős, aki nszk-ból hoz nyugati zenét, és a szüzesség elvesztésének is számtalan alternatívája létezik a diszkóklubon kívül??? Nem vicces, ezt zabálják.

Ugyanakkor ez egy végtelenül szomorú dolog.
A WB-nal szemben a hulladék szinonímájaként elhíresült RetroPolis létezésével az ember nagy nehezen megbékélt. Szégyen, de nálunk egy műemlék épület egyszerre ad otthon a zenei kultúra és gasztronómia legértéktelenebb torzóinak. A valaha szebb napokat látott WB (ki emlékszik a Kopaszi-gátra?) is erre a szintre süllyedt? Egy szórakozóhelynek létfontosságú, hogy a NNL terméketlen faszarcú lemezlovasainak asszisztáljanak? Azoknak az embereknek, akiknek a fehér por az orruk alatt végül is sok sok bérletpénzéből jön össze?

Nem semmi. Művirágot a Noise Night Life jelöletlen sírjára!

Ponda Baba kötekedős póló

Ha űrkocsmában iszol, kötekedj okosan!

Ponda Baba egy aqualish fajú űrkalóz volt, aki Mos Eisley kikötői kocsmájában részegen belekötött Luxkájvókerbe. Kötekedése azóta szállóige a Tatooine bolygón, a szóbeszéd szerint így hangzott: Negola devdzsi vuldegger (Nem tetszik a képed!) A megrémült Luke védelmére kelt Obi-Wan Kenobi, és levágta Ponda Baba egyik karját.
Tudom, nem volt valami nagy történet, de a póló mellé csak kellett valami magyarázat.

De lehet, hogy egészen másképp történt? Nézd meg!

Schiff András, a világhírű rettegő

Nem ismerem és nem is különösebben kedvelem a komolyzenét, ezért ismeretlenül csengett Schiff András neve a Washington Post cikk kapcsán. Bár sose hallottam volna róla.

Ki bántotta ezt az embert, hogy ilyen élesen bírálja saját hazáját? Nem is azt kérdőjelezi meg, hogy Magyarország készen áll-e a soros EU-elnökségre, hanem azt állítja, nem is méltó rá. Feltételezem, ez az ember kellően művelt, tudja hogy az EU-elnökség ellátása hatalmas felelősség, Magyarország kiszolgáltatottsága ellenére próbál fekvő gazdasági helyzetből feltérdelni, így különösen megnehezíti mindannyiunk életét még egy ilyen távolról leadott lövés is.

Mi szunnyad annak az embernek a lelkében, aki harminc évvel azután, hogy elhagyta hazáját még mindig fontosnak tartja ártó kijelentéseit? A Washington Posthoz eljuttatott olvasói levelét gratulációval kezdi, úgy látszik az elégedettség és ártani akarás nála szépen megfér egymás mellett. Egyáltalán, miért érzi feljogosítva magát egy régóta idegenbe tévedt ember, hogy kenőanyagául szolgáljon a Magyarországot sorra elmarasztaló pontatlan és dilettáns sajtóhadjáratnak?  Álszenten elhatárolódik a bosszútól, gondolom a féltés buggyan elő újra és újra a negatív hangvételű nyilatkozataiban. Belegondolt egyáltalán ez a muzsikás, hogy hány amerikai veszi abszolút igazságnak az ő vélt sérelmeit enyhítő kirohanást?

Meg kellene vizsgálni a zongora poétájának az agyát, mert az a gyűlöletmirigy, ami ezt a fertelmes méreganyagot termeli nagyon veszélyes is lehet. Ezt a betegséget nem gyógyítja sem világsiker, sem irodalmi Nobel-díj.

Persze én is vehetném készpénznek a különösen érzékeny művészúrról mondottakat,  hihetném el az utolsó betűig a neten összeollózott véleményeket:

"Persze hogy Schiff rossz zongorista, az vitán felül áll. És rossz muzsikus is, ugyanis nem makulátlan az ízlése. A játéka maga az akusztikus közhely. Neki Bartók a barbár, veri a zongorát, mint tót az ajtót. (Más kérdés, hogy nem tudja eléggé verni, ehhez hiányoznak a manuális képességei.) Bach: a metafizikus, a transzcendens, Beethoven: a korai már sejteti a késeit. A kései meg zaklatott, tán süket is volt??! Haydn: a groteszk humor mestere. Schubert: álmodozó tragikus. És így tovább.
Schiff mindig a lexikonok, a zenei Blikk-újságok hangján szól. Talán ezért is olyan sikeres, mindenki azt kapja, amit már úgyis tudott a lexikonból.
1974-ben, 20 évesen még valóban ígéretes, a játéka tetszetős. Ezt megőrzi a nyolcvanas évek elejéig, majd 1983-tól élvezhetetlenné válik a játéka. Ekkor talált rá az igazi hangjára? - Akkor kár volt érte. Az ifjonti hév elmúltával jött a szürkülés, a szemlélődő játékmód, aztán az eszköztelenség, végül a sorstalanság."

És küldhetném is azonnal a legolvasottabb komolyzenei portáloknak, kihasználva ismeretségemet és kapcsolataimat annak az országnak az elmarasztalására, ahol - a művész szavait idézve - "véletlenül" születtem. Pedig a születés sosem véletlen, esetleg a fogantatás.

A végére pedig a legszebb, bár kissé diszharmónikus szerzeménye a művésznek:
"Megbűnhődte már e nép... Valóban?"

Fear, Panic!

Miközben a Washington Post és a Der Standard karöltve félti a magyar demokráciát, elfeledkeznek azokról a jelentéktelen dolgokról, hogy az Egyesült Államok nevében legalább annyira hiteles demokratikus értékekről beszélni, mint röhögés nélkül kimondani azt, hogy osztrák szólásszabadság.

(2011.01.03.)

A baloldali Observer "Ki száll szembe a gyűlölettel Magyarországon?" cikkét szerintem már csak az agyérelmeszesedéssel küzdő egykori párttagok vették komolyan, ennek ellenére az Index és az Origo úgy látta jónak, hogy a nemzetközi liberális és baloldali sajtó elmarasztaló cikkein kívül más európai kommentárt nem érdemes leközölni. Értik a dolgukat, a kérdés csak az, mi a céljuk vele?

"Németország is komoly feladat előtt állna, ha a teljes médiaszabályozását újra kellene fogalmaznia, és egy lépéssel kívánná életbe léptetni. S biztosan kikérné magának, ha ezt a lépését diktatúraként emlegetnék. Berlin ama követelése, hogy Budapest dolgozza át a médiatörvényt, idegesítően hat, és ebben a félévben biztosan nem veszik figyelembe a magyarok. Ezenfelül Magyarországnak megvannak a maga intézményei, hogy korrigálja az elfogadott törvényeket." (Paul-Georg Hefty - Frankfurter Allgemeine Zeitung)

Az megint csak elgondolkodtató, hogy a jobboldali német sajtóban jelent meg többek között a Magyarország soros EU elnökségétől való megfosztás igénye mellett az a kedves felmérés is, miszerint a németek 61% szerint országunknak nincs helye az EU-ban. Hát nem jó egy ilyen baráti közösséghez tartozni?

Tiltakozz! Cenzúrázz!

Cenzúra ~ Nyilvános közlemények tartalmi ellenőrzése az egyház, az állam vagy valamilyen szervezet, személy által, elsősorban vallási, világnézeti, erkölcsi, politikai vagy kifejezésbeli szempontokból. A cenzúra lehet előzetes, ekkor a megjelenés előtt kerül rá sor, és lehet utólagos, ekkor a megjelent művet ellenőrzik, és esetleg betiltják.

Halloween TOP10

A Halloween egy ősi ünnep. Azokból az időkből való, amikor még nem voltak színes cukorkák, kompúterek, de talán még gyorséttermek sem. Az eredeti jelentése mára megkopott, de ha igazán penge akarsz lenni ma este egy fehérre púderezett képű társaságban akkor ellökheted nekik ezt is: ésaszt tudtátok, hogy a kelta újév és a római mitológiából tuti jól ismert Pomona ünnepe mosódott össze, és vált hagyománnyá? Meg hogy régebben inkább nagy áldozati tüzeket raktak a magaslatokon, és úgy tartották, hogy ezen a napon a holtak és élők világa közötti hasadék akár meg is nyílhat? De akkoriban még nem tettek a képükbe ám műanyag vámpírfogakat. Tuttátok?

Gátszakadás

Egyik pillanatról a másikra mindenki megismerte a timföldgyártás egyik melléktermékét, a vörösiszapot. Színe a vasoxid-tartalom miatt vörös, kémhatása a nátrium-hidroxid miatt erősen lúgos. A vörösiszapot hatalmas tárolókban tárolják, amiket betonmonstrum gátak vesznek körbe. Ha egy ilyen 30-40 méter magas gát átszakad, az ökológiai katasztrófa elkerülhetetlen.

Sajnos ez történt 2010. október 4-én délben, mikor a kolontári vörösiszap-tározónál átszakadt a gát, és elöntötte Devecsert, Kolontárt, Somlóvásárhelyt, Tüskevárt, Apácatornát és Kisberzsenyt. Ez eddig a legsúlyosabb ilyen jellegű katasztrófa a világon, ezért a következményekkel kapcsolatban egyelőre csak találgatni lehet. Egy biztos, a környék a következő évtizedben nem a kimagasló halászatról vagy terméshozamról fog elhíresülni. :(

A kép alján lévő munkagépek, és gátból kiszakadt hatalmas betontömbök méretéből elég érzékletesen látszik, hogy itt nem lesz egyszerű rendet rakni. Ez már megint csak sokkal durvább, mint a Dimmu Borgir.

Dum Dum Girls

"A magam részéről semmi bajom a sémákkal és egyáltalán nem kell, hogy valami innovatív vagy progresszív legyen. Elég, ha jó. Ez jó." - clusterone.hu

Aral tó